RSS
 

Szigetköz

A Szigetköz vizek által határolt "sziget" a Kisalföld közepén, a Duna és a Mosoni-Duna között. Területe 375 km2. ÉNy-DK irányban elnyúlt, átlagosan 6-8 km széles, 52 km hosszú terület. Igazi síkság, mely csekély mértékben ÉNy-DK irányban lejt. A lejtés mértéke alapján két részre, Felső- és Alsó-Szigetközre osztható. A felső rész magassága 125-115 mBf, az alsó részé 115-110 mBf. A két rész határa a sziget legkeskenyebb helyén, Ásványrárónál van. A Rajka és Vének közötti kereken 15 m szintkülönbségből a felső részre 10 m, az alsóra 5 m jut.

A folyók által határolt területen 33 település található, köztük - a terület határán - két nagy város: Győr és Mosonmagyaróvár.
A Szigetközt északkeletről határoló Duna vízének meghatározó részét a bősi vízerőmű üzembe helyezésekor, 1992. október 25-én, 40 km hosszúságban elterelték a medréből. Azóta a Szigetköz természetföldrajzi jellemzői, élőhelyei, élővilága jelentős változásokon esnek át. E változások napjainkban is tartanak.

A Duna, az Alpok vizeit összegyűjtve, a dévényi kapunál lép a Kisalföld területére. Itt a magával hozott hordalékot lerakva, hatalmas homokos-kavicsos dombot épített az évmilliók során. Ennek a tetején, széles, fonatos ágrendszert létrehozva folyt a Duna. Délen a Mosoni-Duna, északon a Kis-Duna határolja a tájat. A Duna és a Mosoni-Duna közti terület a Szigetköz, a Duna és a Kis-Duna közti rész a Csallóköz. Egészen a legutóbbi évtizedekig a két táj mind földrajzát, mind élővilágát tekintve nagy hasonlóságot mutatott.
A Duna elterelése előtt az ágrendszer kiszámíthatatlanul változott, áradáskor a hullámteret elöntötte a víz. Egyedülállóan változatos élőhelyek alakultak ki rendkívül fajgazdag növény- és állattársulásokkal.

Az emberek már az ókorban megtelepedtek ezen a vidéken. Az árvizektől csak ritkán fenyegetett, magasabban fekvő területeken építkeztek, és a termékeny talajon kiváló mezőgazdasági területet létesítettek az egykori erdők helyén. A vastag kavicstakaróban a talajvíz a Dunától több kilométer távolságban is állandóan követte a meder vízszintváltozásait, az aszályos időkben alulról öntözte a mezőgazdasági kultúrákat. A tájak ősi nevei is a bőséges vízellátottságra utalnak.

A gőzhajók megjelenésével fellendült a dunai hajózás. A hajóméret növekedésével a közlekedés a szigetközi fonatos ágrendszerben egyre nehezebbé vált. Ennek kiküszöbölésére a XIX. század végén jelentős műszaki beavatkozást hajtottak végre. A víz nagy részét egyetlen, mesterségesen kialakított főágba terelték, kialakították a mellékágak rendszerét, és árvízvédelmi töltést emeltek. Ezzel a Szigetközt és (az I. világháború vége óta Csehszlovákiához, majd Szlovákiához tartozó) Csallóközt két részre osztották: a töltések közé zárt hullámtérre és az azokon kívül fekvő ún. mentett oldalra.
Az új – közel természetes – állapothoz az élővilág alkalmazkodni tudott, mert a főág és a mellékágak élő kapcsolatban maradtak, és a talajvíz szintjében és áramlási irányában alig történt változás.

A hullámtéren érintetlen állapotában maradt az ártéri ligeterdő és a csodaszép vízi világ, a töltéseken kívüli mentett oldal pedig a biztonságos mezőgazdaság és erdészet színterévé vált.

A Szigetközben megfigyelt 206 madárfaj a hazai madárfauna 57 %-a. Ebből védett 166 faj, további 19 faj fokozottan védett, 21 faj nem áll védelem alatt. A Szigetközben 134 faj fészkel. A szigetközi erdők madárvilága fajösszetételben hasonlít a közép-hegységi erdőkéhez, ugyanakkor az egyedsűrűség másfél-kétszerte nagyobb. A sokféle élőhelytípus együttes előfordulása számos ritka, fokozottan védett madárfaj megtelepedését teszi lehetővé (például a fekete gólya, rétisas). A magyarországi folyóárterek közül - a fajok számát és változatosságát tekintve - a Szigetköz kitüntetett helyen szerepel.

Emlősök(Mammalia) -- Kiemelkedő érték a patkányfejű pocok (Microtus oeconomus), amely jégkorszaki reliktum faj. A térség szinte minden nádas-zsombékos foltjában megtalálható, helyenként domináns faj. A mentett oldal száradásával valószínűleg kipusztul. Az Ásványi mellékágrendszerben a betelepítésnek is köszönhetően, hód (Castor fiber) is él. Ennek ékes bizonyítékával néha mi is találkozhatunk.

A vadászható állatok közül a nagyvad igazi otthona a hullámtéri erdőségekben van. Az őzállomány nem túlságosan nagy, viszont a szarvas létszáma jelentős,. Az óvatos állatok csak az esti szürkületkor úsznak át a Duna ágakon,és járnak ki a mezőgazdasági területekre. A vaddisznó nagy számban él  elsősorban a hullámtér és a mentett oldal nádasaiban. A mezei nyúl állomány viszonylag szegény.

A kétéltűek csaknem valamennyi hazai faja megtalálható a Szigetközben. Közülük gyakori a kecskebéka, a tavi béka, a vörös hasú unka, a mocsári béka és a leveli béka.

A hüllők kisebb számban élnek a vízjárta területeken, de jellegzetes fajuk, a vízisikló gyakori.

A puhatestűek a hullámtéri területek nagy számban előforduló lakói. A lassú folyású mellékágak, holtágak, kubikgödrök vizét, a nedves talajú réteket és erdőket népesítik be. Leggyakrabban előforduló fajaik: fiallócsiga, nagy mocsárcsiga, fülcsiga, nagy tányércsiga, márványozott csiga, nagy meztelen csiga, valamint a festőkagyló, a tompa folyamkagyló, a tavikagyló és a vándorkagyló.

 

Forrás : bosnagymaros.hu

 

Lap tetejére